Mint fehér lapon a hangjegyek, úgy sorakoztak vasárnap a Csíkszerda énekesei egymás mellett a fehér falak között. Jó volt rájuk nézni, jó volt közöttük lenni. Egységesek voltak nemcsak külsőben, de belsőleg is. Minden arcból boldog várakozásteli szempár sütött ki, és minden mellkasban egy ütemre dobbantak a szívek. Készen álltak, hogy beteljesítsék azt, amire oly sokat próbáltak. Koncentráltan foglalták el helyeiket a dobogókon. A közönség szöszmötölése elhalt a teremben. Helyébe feszült figyelem lépett. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, minden szempár a Karnagyra szegeződött ebben a pillanatban. És akkor elkezdődött. A Jephte milyen is volt? Majdnem egy hete keresem a szavakat, de csak egyet találtam – állítólag a kevesebb néha több – Tökéletes. Az élmény, amit nyújtott felejthetetlen, és az ünnepi alkalomhoz pompásan illő. Nem megyek a részletekbe, mert egyrészt a záró tétel itt van a honlapon, másrészt pedig az energiák áradását úgyis csak élőben lehet teljesen felfogni. Szóval el kell jönni és meghallgatni. Egész emberként. Utána dupla emberként fogsz hazamenni, ezt garantálom. 
Aki esetleg triplázódik, azokért nem vállaljuk a felelősséget!
Tóth Árpád a kedvenc karnagyom! Ő maga a tökéletes férfi, és a kezei közül csak tisztességes munka kerül ki. Árpádnak gyönyörű az énekhangja, és a sokoldalúsága engem nagyon megfogott. A koncert csodálatosra sikeredett, és ezt a pillanatot tényleg át kell élni. Az a hangulat ami ezen a csodás napon jelen volt, felejthetetlen a számomra. Nagyon örülök, hogy megkapta a doktori címet. Sokat dolgozott érte, nagyon igyekezett, tehát kiérdemelte. Remélem lesz még több koncertje, mert ez a nap bearanyozta az egész hetemet. Egyszerűen csodálatos ez az ember, és fantasztikusan tehetséges. Csak gratulálni tudok Tóth Árpádnak!