csíkosodva

(Hernádi Zsófi, friss tagunk írása)

Mindjárt hét. Remélem, hogy még időben… legfelső emelet, kitudjahány lépcső, szuszogás. Rengeteg ember, sok ismerős arc. Ide tedd a táskád. Nem fér be több szék. Kezdünk. Sötét van. 204 csukott szemhéj, 102 torok, 1200 lábujj. Egy gazdag, istenhozottgyerezúgjvelünk hümmögés. Ilyen lehet, ha egy óriás sóhajt egyet? És már úszunk, behangolódunk, áthangolódunk, összehangolódunk, ráhangolódunk. Igen, sok, igen, majdnem befogadhatatlan, de jó lesz. Már most is jó. És észre sem veszem, de egy csík kerül rám. Mikor történt? Hogyan?

Megint hét lesz. Még időben. Legfelső emelet, úgyiskifulladokdenembajmennyiségű lépcső, szuszogás. Sok ember, több ismerős arc. Leteszem a táskám. Nem kell több szék. Kezdünk. Sötét van. Már együtt úszunk, mindent elengedünk. Megérkezünk. Itt vagyunk. Itt vagyok. És van közhelydallam, és szexi szekundsúrlódás, és nyolc szólam, katica és pók kórus, és az akadémiánsportotűztünkbelőle játék… meg szólampróba, és szólamspanok, és ezt próbáljuk meg megint, nagyon jó lesz, dejóhogycsaktízperccelnyúltunktúlaszüneten… És még egy csík került az első mellé. Mi lesz ez? Mit rajzolódik? Minden héten egyre csíkosabbak leszünk?

Itt lehet hozzászólni !