Mit jelent nekem a Csíkszerda?

- frissen csatlakozott kórustagjaink mondták.

Néhány meghatározó élmény a próbákról:
 1.próba: Vicces, hogy itt még a folyosók is csíkosak, de hogy fogok én legközelebb idetalálni, bárhol képes vagyok eltévedni…
2.próba: Meghallottam a saját hangomat – bár néha még eltévedek.
3.próba: Meghallottam a többiek hangját – most már biztos, hogy nem fogok eltévedni.
…és tovább hallgatózom. /Marcsi/

…mikor elkezdődött a sötétben történő “bemelegítés”, már akkor tudtam, hogy jó helyen járok…
Pedig akkor még sejtésem sem volt a folytatásról. Arról, mikor a sötétség utáni hatalmas fényárban Árpi – vállalva minden nyilvánosságot és a látványból adód(hat)ó kritiká(ka)t – elkezdte sztendáp stílusú okítását.
És tetszik az, hogy mindenki “menő” lehet valamiben, és hogy mindennek és mindenkinek van “span”ja.
Kiváltképp tetszett a “kinekvoltazelmúltfélévbenszülinapjamertazkapcsokit” c. felhívás, mely során az érintettek – jelenlét esetén – ezt egy határozott felállással vagy karlendítéssel jelezték. Tetszett ez a burkolt lógásellenőrző “névsorolvasás”… /Rita/

Hogy az ember az ötvenedik születésnapjára megkapja, amire titokban áhítozott: hogy az Árpi az állami ünnep dacára mégis tart kóruspróbát. “Hálára sem tart igényt a sors.” /Márta/

Itt lehet hozzászólni !