‘Általános’ kategória archívum
Az első külföldi fellépés
2012. február 14. keddTörtént nem is olyan régen, hogy Anna szopránunkat őrizetbe vették Nigériában pár órára. Egy rendőrőrs épületében raboskodott szegény. Az időt énekléssel és a rácson keresztüli pózolással töltötte.
Saját elmondása szerint az énekelt dalok a csíkszerdás repertoárból is merítettek bőven, úgyhogy innen datáljuk a kórusunk első külföldi szereplését.
A teljes történetet itt olvashatod el.
Boldog Karácsonyt!
2011. december 25. vasárnapDrága Csíkok, Halak, Barátok, Rokonok, Üzletfelek és véletlenül vagy szándékosan idetévedt Látogatók!
Ezúton szeretnék nektek békés, boldog Karácsonyt kívánni! (Korábban is akartam, csak a képet nem nagyon sikeredett feltölteni.) Boldog újévet is kívánhatnék, de azt remélem, hogy még fogok veletek-velünk találkozni idén is 
Az idei évről azonban szerettem volna azt elmondani, hogy … vannak olyan évek, amik valamiért emlékezetesek maradnak és egy bizonyos “dologhoz” kötődnek. Ez is ilyen év volt: az én életemben ez volt A Kórus Éve. Nagyon-nagyon köszönöm mindnyájatoknak!
Melinda
Volt egyszer egy…
2011. december 9. péntekMint fehér lapon a hangjegyek, úgy sorakoztak vasárnap a Csíkszerda énekesei egymás mellett a fehér falak között. Jó volt rájuk nézni, jó volt közöttük lenni. Egységesek voltak nemcsak külsőben, de belsőleg is. Minden arcból boldog várakozásteli szempár sütött ki, és minden mellkasban egy ütemre dobbantak a szívek. Készen álltak, hogy beteljesítsék azt, amire oly sokat próbáltak. Koncentráltan foglalták el helyeiket a dobogókon. A közönség szöszmötölése elhalt a teremben. Helyébe feszült figyelem lépett. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, minden szempár a Karnagyra szegeződött ebben a pillanatban. És akkor elkezdődött. A Jephte milyen is volt? Majdnem egy hete keresem a szavakat, de csak egyet találtam – állítólag a kevesebb néha több – Tökéletes. Az élmény, amit nyújtott felejthetetlen, és az ünnepi alkalomhoz pompásan illő. Nem megyek a részletekbe, mert egyrészt a záró tétel itt van a honlapon, másrészt pedig az energiák áradását úgyis csak élőben lehet teljesen felfogni. Szóval el kell jönni és meghallgatni. Egész emberként. Utána dupla emberként fogsz hazamenni, ezt garantálom. Aki esetleg triplázódik, azokért nem vállaljuk a felelősséget!
Jephte zárótétel
2011. december 7. szerdaÉs íme már hallgatható is a zárótétel. Persze ennél még legalább háromszáztizenkilencszer* jobb előben, de nyugalom, lesz még lehetőség arra is februárban.
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
(Sanyi általában hamarabb elkészül a felvétel vágásával, keverésével, tisztogatásával, mint páran hazaérnének az előadás utáni ünneplésből.)
* a számítás módja szigorúan titkos
Jephte – apa csak egy van
2011. december 6. keddÁrpi ma a művészetek doktorává lett, mi pedig vasárnap elénekeltük a Jephtét. A két (Kettő?? Legalább kétszáz, hacsak nem kétezer, huszonkétezer, kétmillió, kétmillió-egy, vagy legyen inkább húszmillió?) esemény között van összefüggés.
Az én személyes történetem is ide kapcsolódik, és ezen keresztül hozzátok. Nyilván, hisz mindenkinek van vagy volt apja, és az apák (meg az anyák, meg a gyerekek, sőt nagynénik és nagybácsik is) Jephtéhez hasonlóan időnként elkövetnek kisebb-nagyobb baklövéseket. Nálunk sem történt ez másként, a mi családunkban is sokakat terhelt a kényszerű áldozat. Elvonultunk a hegyekbe, hosszú évekig hallgattuk a saját visszhangunkat, többen – Jephte lányával ellentétben – még a barátnéinket sem vittük magunkkal. Oly sok idő telt el, hogy már el is felejtettük: a történetnek nem így van vége. Egy 2011. december 4-i napon azonban magányos sétáink alkalmával néhányan összetalálkoztunk egy völgyben, amiről kiderült, hogy mindenki számára éppen kellemes fáradsággal közelíthető meg. Volt, aki már várta ezt a találkozást, és volt, akit váratlan meglepetésként ért. Egy ideig távolról néztük egymást, kifújtuk magunkat, megpihentünk. Letörölgettük a szélfúvástól kicsordult könnycseppjeinket (de az is lehet, hogy a többiek az orruk tövét vakargatták, nem láttam tisztán) és váltottunk néhány szót. Éppen annyit, amennyivel kellemes fáradsággal megközelíthettük egymást. Tán még a mi Jephténk is figyelt bennünket egy hófödte hegycsúcsot ölelő felhőkoszorú mögül, mindentlátó szemeivel. 
Nekem többek közt erről szólt az elmúlt pár hónap készülődése. Köszönet érte minden jelenlévőnek, doktor Árpinak külön, ez nélkületek nem így történt volna. Köszönöm.
Vallomásom, a Kórusról
2011. december 3. szombatMostanában folyton azt hallom, hogy miért nem készül film, ami a happy end utáni részről szólna.
Nos, a Csíkszerda pont ilyen! Amidőn a kis királylány felnőtt a gonosz mostoha ármánykodásai ellenére, az irigy testvérek csúfolódásai közepette, és belépett a Nagybetűs Életbe, alias Csíkszerdába, egy olyan világ tárult a szemei elé, amilyenről azelőtt még álmodni sem mert.
Bizony, az egy éves küzdelmes és kitartó várakozás meghozta eredményét, és eljött a nagy pillanat, a happy end (or beginning?) amikor is a Nyitott Kapu keretén belül elmehettem életem első próbájára. Ami közel sem olyan volt, mint ami az általános iskolából rémlett emlékeimbe! A bennsőséges, spirituális, fület gyönyörködtető és szívet kápráztató szavak szinte semmit sem adnak vissza abból az ujjongásból, amit ez az első próba adott. Persze ez nem egy tündérmese, ez a film a való életről szól, ezért azt nem is kell leírnom, hogy mindez kőkemény munkával, figyelemmel és kitartással párosult. Mégis a kettő kombinációja valami olyan csodát hozott létre, amit csak akkor érthetsz meg, ha együtt rezegtél velünk abban a teremben. Hogy kórus másként? Az nem kifejezés!
Csodát írok, mert a segítésnek az a foka, ami itt valósul meg, ilyen. Ha nincs ez a kórus, és ez a kórus nem a Csíkszerda, akkor azt hiszem sosem érem meg azt a pillanatot, ami egy héttel ezelőtt köszöntött rám: meghallottam a saját hangomat. Kiszabadult a béklyóiból, levetette láncait és boldogan szárnyalt az ég felé. A szárnybontogatásomat egyetlen kritizáló szó, vagy csúnya nézés sem hátráltatta. Ellenkezőleg akkor is meg lettem dícsérve, ha csak 80%-ban énekeltem jól (ami megesett párszor… az út rögös volt és még nem értem a végére.) A pozitív visszajelzések, a biztonságos légkör és a kedves társak hatására, bár minden egyes próbán meg kellett küzdenem az összes testi és lelki gátammal, végül mindig úgy mentem haza, hogy nőttem 1 mm-t. Ha bajom volt beleénekeltem a megfelelő részbe, ha örömöm volt, azt is. Jó volt minden szerdán megrendülni, kiürülni és újra feltöltődni fénnyel és hanggal. Ma szombat van, és holnap karnagyunk doktori koncertje lesz. Fellép a Csíkszerda is. Fél éven keresztül kőkeményen próbáltunk hétről hétre erre az egy napra. Beleadtuk szívünket-lelkünket, minden erőnket és energiáink utolsó cseppjeit is. Holnap lesz a Nagy Nap. Minden kedves hang ott fog zengeni a fehér falak között, és csodálatosak lesznek. Ehhez nem fér kétség. Ami engem illett, én a következő félévben azon fogok edzeni, hogy jobban bírjam a hideget, mivel az edzőtábor utolsó próbáján a torkomba fájdalom nyillalt, és holnap biztos nem fogok ott állni az alt második sorában, csak a közönség erdejéből fogom magamban dúdolni és együtt lélegezni a darabot. Mégsem érzem úgy, hogy lemaradnék valamiről. Mivel minden vég egy új kezdet is egyben, lesz még alkalmam a szereplésre. Ami lássuk be, számomra kevésbé lényeges, mint maga az éneklés. Köszönöm Csíkszerda!
Most kottából, de kotta nélkül
2011. november 29. keddTóth Árpád drága karnagyunk DLA (azaz doktori) koncertet ad 2011. december 4-én 11 órától a Magyar Iparművészeti Múzeum aulájában (1091 Üllői út 33-37.)
Ennek több következménye is lesz:
1. ezek után a doktorúr meg tudja maga is szakérteni az énekesek begyulladt torkát (azt hiszem, ilyesmiről van szó),
2. dr. Tóth Árpádot végre nem keverik vele össze a többi snassz Tóth Árpáddal.
Ez pedig már éppen elég indok a koncerten való részvételre, aminek műsora az alábbi:
# HORVÁTH MÁRTON LEVENTE: O SALUTARIS
előadja az összkar
# GIACOMO CARISSIMI: HISTORIA DI JEPHTE
előadja a Csíkszerda,
közreműködik Horváth Márton Levente (continuo) és Pribay Valéria (cselló),
szólót énekelnek Juhász Orsolya és Pálmai Árpád, valamint az énekkar szólistái
# BÁRDOS LAJOS – TOMPA MIHÁLY: A MADÁR, FIAIHOZ
# TÓTH PÉTER – CSONTOS VILMOS: FÁRADT MÁR A MADÁR
# TILLAI AURÉL: ZENGŐ FELETT
előadja a Csábi Szeder Fábián Dalegylet,
zongorán közreműködik Hajdu Melinda
# KODÁLY ZOLTÁN: ÉNEK SZENT ISTVÁN KIRÁLYHOZ
# KODÁLY ZOLTÁN – GAZDAG ERZSI: BALASSI BÁLINT ELFELEJTETT ÉNEKE
# SZÍJJÁRTÓ JENŐ – WEÖRES SÁNDOR: A MESÉRŐL
# SZÍJJÁRTÓ JENŐ: ESTI HANGULAT ZSÉRÉN
# GYÖNGYÖSI LEVENTE – PETŐFI SÁNDOR: HA ÉN KEDVESEMRŐL GONDOLKODOM
előadja a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa
# FELIX MENDELSSOHN – BARTHOLDY: HÖR MEIN BITTEN
előadja az összkar
közreműködik Horváth Márton Levente (orgona),
szólót énekel Híves Mária
A belépés díjtalan.
Nyitott csíkos kapuk
2011. szeptember 3. szombatKórusunk két hétig nyitott kapukkal várja az érdeklődőket, azaz lehet jönni próbára, lehet meghallgatni, énekelni, csatlakozni is!
Az első szerdán (szept. 7.) fergeteges évadnyitó próba a Kisképzőben, jöjjön, akinek jönnie kell, tehát mindenkit várunk, újakat is. Műsoron zenés-imprós kísérleti játékok, készülünk a kultúrfürdő zárópartira.
Szeptember 14.-én lesz az idei első hivatalos és egyben utolsó nyitott kapu.
A próbák szerdánként este 7-től vannak a Kisképző legfelső emeletén.
Utána kórussörözés.
közelgő koncert
2010. december 6. hétfő…sőt egyből kettő! 18h-kor (gyermekbarát időpont) és 20h-kor (elmélyülésre alkalmasabb időpont). Gyertek, mert utána egy darabig semmi csíkos nem várható! Valami Egészen Más jön. Legyetek résen…
Hangfelvételek
