Fény az alagút végén

2013. március 2., írta: Dana

Hogy miért szeretek a Kórusba járni? Mert “…ha nem énekelnél elkezdene füstölni a füled és hólyagok nőnének a fejedre…”! Egyik kedves Csíktársam fogalmazta meg nagyon frappánsan a lényegét. :) És amikor ehhez képest azt mondják nekem, “Éneklés? Ááá, az csak olyan kis hobbi, nemde? ;) ”, akkor nehezen sem tudok egyet érteni. Az éneklés iszonyatos transzformáció. Mikor ott ülünk a sötétben 40-en és lélegzünk, senki sem marad csak önmaga. És ugyanaz sem, mint mikor átlépte a küszöböt. Lehet, hogy egyébként azt érzem, sokszor nálam hatalmasabbnak tűnő erők döntenek húsbavágó kérdésekben és nekem semmi beleszólásom sincs, de ott a többi 39-el együtt mi alakítjuk a levegőt, töltjük meg hangokkal és hozunk fényt a sötétségbe.

Ráadásul azért is szeretek a Kórusba járni, mert újra és újra kiderül, hogy olyan emberek vesznek körül, akikkel egy húron pendülünk. Sok közöttünk a művész (milyen meglepő :) ), de vannak pedagógusok, mérnökök, építészek és gazdasági vonalon mozgók is. De bármi legyen is a “végzettségünk” a pendülést nem erre értem. A múltkor is összegyűlt egy kisebb asztaltársaság és sok minden más mellett felmerült Gordon is. És bár ahányan ültünk az asztalnál annyiféle területet képviseltünk, mégis mindenki tudta és értette, hogy ez nem az új pasim neve, hanem a TET szerzője, és hogy az ő kommunikációs módszeréről van szó. És ez nagyon komolyan leteszi a garast az egész Kórus mellé, mert mi lehet jobb érzés annál, mint hogy értenek és megértenek és te viszont? :) Szóval Kedves Csíktársaim köszi, hogy vagytok és olyanok vagytok amilyenek! :-)

Apropó, a darab amivel készülünk elkezdett testet ölteni. Mármint számomra.  :-) Még túl korainak gondolom írni róla, csak ezért nem mondok most se többet. Elég legyen annyi, hogy az alkotás örömét is átsugározzuk majd belétek, meglátjátok! ;)

Tóth Árpád karnagyunk a Vírus Klub rendezvényén

2013. február 25., írta: sanyi

Jégbe oltott tűz

2013. február 23., írta: Dana

Tűz és víz. Perzselő hőség, kicserepesedett ajkak kiáltanak egy korty éltető, hűs víz után. Leírnám, hogy milyen csodálatos hajnal hasadásnak voltam tanúja szerdán. És hogy milyen sötét fellegekből zúdult le a hóvihar fél nappal később a Duna felett körénk, de ezek olyan dolgok, amiket nehéz szavakba foglalni. És lényegét tekintve csak bevezetését képezik az estének, a próbának, hisz a szerdában ez a pláne, a történés.

Ahogy a városra felülről ránézve elindulnak a pöttyök hosszú csíkokat húzva maguk után egy bizonyos pont felé, egy bizonyos céllal. A helyszínek változnak, ez megesik néha. A pöttyök száma és kiindulási helye sem mindig állandó. A cél azonban… Nos a célt megfogalmazni nagyon kényes. Tökéletesen szubjektív. Az enyém meg különösen, mivel én vagyok a legkisebb csík a sorban, akinek a legtöbbet kell tanulnia. Ha eddig még nem derült volna ki, hát nem vagyok egy nagy szám az éneklést tekintve. Cserébe imádom. :) Az éneklést. A zenét. A mostani próbán feltűnt egy fekete szépség is a sarokban. Mondtam, hogy nem látok, sokadik alkalommal vettem csak észre, hogy itt bizony van egy Zongora. Vérciki vagyok, tudom. Viszont a hangja… Este kilenc körül nekem már a 18. óra telik a napból, ám mégis, abban a pillanatban ahogy megszólalt a zongora mosolyt csalt az arcomra. Ez valamiféle azonnal ható drog lehet, vagy én nem is tudom. Van egy kívánságlista valahol, akkor arra én most felvésem a második kívánságomat is: szeretnék megtanulni zongorázni. Ja igen, az első az volt, hogy szeretnék megtanulni jól énekelni. :)

Ps.: Ilyen havas időben menjetek nagymamit látogatni, aki készít nektek kakaót. Úgyis az övé a legjobb, csak Anyu meg ne tudja! ;-) Én is iszom egyet, és közben azt képzelem a nagymamim készítette nekem. :)

Elbocsátó szép üzenet

2013. január 26., írta: Dana

Van egy hely a városban… Ahol mindig ég egy láng. Ahol körbevesznek a fák teljes csupaszságukban gerendákká válva. Ahol bármerre nézel megérint egy alkotás. Ahol mívesek a lépcsők, amiket előtted járván nagy emberek koptattak.

Van egy hely, ahol jó asztalon ülve, láb lógatva almát, sütőtököt, karalábét rágcsálni a szünetben. Ahol a női mosdóban szépítkezés közben a világ titkai cserélnek gazdát a férfi fülek elől elrejtve. Ahol Bixi majdnem leesett a padról a Jephte mozgásának rendezése közben. Ahol spontán röpkoncertet adott nekünk a Nyanya egy szünetben Sanyi közreműködésével.

Van egy hely a városban, ahova mindig jó volt megérkezni. A forgó villák az élet nagy problémáitól választották el az ember lelkét. Ahol még én is próbálkoztam a zongorán. Ahol rakoncátlan kisdiákként nevettünk fel, és csendesedtünk el azonnal a Tanár úr egy fél szavára.

Ez a hely a városban, a Kisképző. Csak egy évig nyertem bebocsáttatást ebbe a csodavilágba. A Kórus most már más helyszínen próbál minden szerdán. Hiányzik a Kisképző, különleges atmoszférája van, és nagyon szerettem ott. Ha átkerülök a szellemvilágba, biztos hogy ezek közt a falak között fogok kísérteni.

De mikor valami elmúlik, mindig jön helyette valami új. Most a Jurányi az új próbahelyünk, amit még alig ismerek és könnyen lehet, hogy nagy meglepetésekkel szolgál majd.

Nem légzés! Nem hiszed…? Próbáld ki!

2013. január 4., írta: Dana

Hogy mi az éneklésben a legnehezebb? Amit olykor-olykor még a legjobbak is elrontanak és ilyenkor Árpi “szépen” néz? A belépés. Ha most virtuálisan ide állíthatnám a Kórust, hogy tegye fel a pracliját az, aki lépett már be rosszkor, nem én lennék az egyetlen jelentkező.

Próbáld csak ki. Veszel egy mély levegőt. Ugye milyen szépen hangzik? :-) Ám, ha nem jó helyre veszed, kevés lesz, és nincs rá 5 másodperced sem, hogy szép, nyugodtan belélegezhess. Fáradt is vagy már, így mondjuk csak másfél másodperc áll rendelkezésedre, mivel gyorsan jön a következő taktus. Szóval belélegeztél, amennyire csak tőled telik. De még pont nem a te szólamod jön. Kis szünet alakul ki, miközben te minden molekulányi levegőre úgy vigyázol, mintha az életed függne tőle. Erősen koncentrálni próbálsz, de mivel általában sosincs ennyi levegő a szervezetedben, a sok oxigéntől egy kicsit megrészegülsz. (Ezért olyan boldog mindenki egy-egy próba után. Nézd csak meg az arcokat ;) ). Tehát koncentrálni próbálsz, lesed a jelet (szemüvegesek és látók előnyben). És akkor, tessék! Beintenek, a nagy Belépés. Ennek úgy megörül az ember, hogy végre ő is hallathatja a hangját (vagy úgy megrémül, hogy most már tényleg énekelni kell valamit), hogy tuti elengedi az összes levegőjét 3 másodperc alatt. A fennmaradó idő vészmegoldásait nem vagyok hivatott leírni, ezt tapasztalaja meg ki-ki saját maga. :-)

Persze a profik, akik évek óta énekelnek, már a fülükön keresztül is tudnak levegőt venni. Plusz hosszú ideje kis adagokban szednek porszívó-kapszulát és tüdőtágítót is. Igen, szóval piszok gyakorlottak. Ők már nem is emlékeznek arra a szörnyen bosszantó érzésre, mikor az embernek a legrosszabbkor fogy el a levegője.

Viszont rájöttem, hogy miért található minden próba helyszínünk a bejárathoz képest az épület legtávolabbi sarkában. Csakis a mi épülésünk végett. Tudniillik miközben szeded a lépcsőket fel-le, nő a tüdőkapacitásod! :-) Természetesen nagyon hasznos lenne valamit sportolni, de addig is, amíg elkezdem megformálni álmaim tüdejét profi szinten, maximum egy kis Sziget sétára vállalkozom, ahol majd jó mélyeket lélegzem gyakorlásképp (feltéve, ha nem fagy belém a szusz). Ezért csak tessék szorgosan gyakorolni azt, amit olyan természetesnek veszünk: a lélegzést. Hamarosan kezdődik az új szezon! :-)

Árpi a TEDxYouth@Budapest konferencián

2012. december 26., írta: aandi

Jónás visszhangjai a cetből

2012. december 22., írta: sanyi

FAN-TASZ-TI-KUS volt, ismét – Hála Nektek!! : ) /J.I./
-
töredelmesen bevallom, egymás után kétszer is meghallgattam, persze csak mert kint hideg volt, és a szülinapi összejövetelig mit csináljak? – gondoltam. (i speak sarcasm as a 2nd language) az eleje olyan…éteri volt. becsuktam a szemem, nem is akartam tudni, hol vagyok, honnan jönnek a hangok. utána meg a csíkoktól jól megszokott gyönyörűség, érdekesség, meglepetés. love y’all /K.V./
-
Aaaaaaaaa, zseniális volt :) /K.K./
-
Gratulálok! Tényleg nagy élmény volt, hogy körbevett a hangzás! A bevezető impró kórust kétszer is meghallgattam, felemelő volt! Több kórusban énekeltem már és ez volt az első Csíkszerda koncert, amikor nagyon sajnáltam, hogy nem veszek részt benne! Bár sok új taggal bővült a kórus, mégis érlelődött és csiszolódott a hangzás az előző Carissimi koncert óta! Csodásan (és tisztán) megszólalt a szoprán (végre!) így volt teteje és alja is a hangzásnak! A helyszín akusztikája és milliője is perfekt! Árpinak és mindenkinek köszönet! /K.D./
-
én ezt a koncertet ajándékoztam az öcsémnek a születésnapjára tegnap. meg persze magamnak is /T.B./
-
gratulálok! szívet melengető élmény volt! megteltem Cupido-nosztalgiával is egyben… /F.F./
-
Nagyon élveztük! Köszönjük!!! /T.P./
-
A Csíkszerda koncertek mindig elvarázsolnak. Ismét újabb mesés élménnyel lehettem gazdagabb. De úgy gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Köszönöm Nektek. /B.Sz./
-
Hangotok, s zenétek gyógyír testemnek, lelkemnek :) Köszönet és hála érte! /A.Zs./

(Válogatta: Sándor Kriszta)

FAN-TASZ-TI-KUS volt, ismét – Hála Nektek!! : )

Következő koncertünk – Carissimi: JONAS

2012. december 10., írta: aandi

Avagy: végy 40 percnyi barokk zenét continuóval, engedj rá egy körülbelül száz fős kórust, majd gyúrj hozzá népi együttest két kobzossal, egy furulyással, egy hegedűssel és egy bőgőssel. Hagyd főni fél évig, majd fűszerezd meg öt gitárossal, két fuvolistával és egy szaxofonossal. A tálalásnál fektess külön hangsúlyt a kórusimprovizációra, de vigyázz, az oratórium tartsa meg eredeti jellegét! Hidd el, a végeredmény magáért beszél.

Koncert időpontok:

dec.14. péntek 19:00
dec.15. szombat 19:00 és 20.00
dec.16. vasárnap 16:00 (nem csak) gyerekeknek
dec.16. vasárnap 18:00

Vezényel (mint mindig) Tóth Árpád DLA

Helyszín:
Párbeszéd Háza (Kápolna terem)
Budapest VIII. Horánszky utca 20. 

facebook esemény

(Vigyázat, a kórus kisugárzása nagyon erős,
egy napra csak egy koncert látogatása javasolt!)

Árpi előadása a TEDxYouth@Budapesten

2012. november 17., írta: sanyi

 

Talán nem túlzás állítani, hogy jó volt :)

 

csíkosodva

2012. október 4., írta: sanyi
(Hernádi Zsófi, friss tagunk írása)

Mindjárt hét. Remélem, hogy még időben… legfelső emelet, kitudjahány lépcső, szuszogás. Rengeteg ember, sok ismerős arc. Ide tedd a táskád. Nem fér be több szék. Kezdünk. Sötét van. 204 csukott szemhéj, 102 torok, 1200 lábujj. Egy gazdag, istenhozottgyerezúgjvelünk hümmögés. Ilyen lehet, ha egy óriás sóhajt egyet? És már úszunk, behangolódunk, áthangolódunk, összehangolódunk, ráhangolódunk. Igen, sok, igen, majdnem befogadhatatlan, de jó lesz. Már most is jó. És észre sem veszem, de egy csík kerül rám. Mikor történt? Hogyan?

Megint hét lesz. Még időben. Legfelső emelet, úgyiskifulladokdenembajmennyiségű lépcső, szuszogás. Sok ember, több ismerős arc. Leteszem a táskám. Nem kell több szék. Kezdünk. Sötét van. Már együtt úszunk, mindent elengedünk. Megérkezünk. Itt vagyunk. Itt vagyok. És van közhelydallam, és szexi szekundsúrlódás, és nyolc szólam, katica és pók kórus, és az akadémiánsportotűztünkbelőle játék… meg szólampróba, és szólamspanok, és ezt próbáljuk meg megint, nagyon jó lesz, dejóhogycsaktízperccelnyúltunktúlaszüneten… És még egy csík került az első mellé. Mi lesz ez? Mit rajzolódik? Minden héten egyre csíkosabbak leszünk?