A Csíkhétfő története egyik legsokszínűbb, már-már eklektikus program bemutatójára készül. A saját összeállítású darab rétegei különböző korokból származnak, erre az egy hétvégére mégis - szerintünk legalábbis - teljes egységgé formálódnak. Az Apokrif magját Simon Péter töredékesen fennmaradt evangéliumi szövege adja a 3-4. századból, mely egy fiktív, a Csíkhétfő által kitalált móduszban szólal meg két női (!) mesélő szájából. A darab zenei súlypontját Deák-Bárdos György 1930-as években írt és egyben szinte soha nem hallható Parasceve című kórusműciklusa adja. Ez a két gyökeresen eltérő világ egészül ki a korai magyar többszólamúság Eperjesi Graduáléból származó zsoltárfeldolgozásaival és népénekekkel. És hogy ne áruljunk zsákbamacskát: az előadásra ezúttal is jellemző lesz két védjegyünk, a kórusimprovizáció és a közönséggel közös éneklés is.