A CSIIIKSZ≡RDA felavatta a 4-es metrót

2014. április 15., írta: Jávor Tamás

Mármint kórusszempontból.

Legalábbis a világirodalmat áttekintve nem tudunk róla, hogy mindeddig rajtunk kívül bárki az új metróvonalunkról írt kórusdarabot énekelt volna beépített utasként az utazóközönségnek és a személyzetnek. Nézzétek meg, hogyan próbálunk mosolyt csalni a munkanap esti metrózók arcára!

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

KÓRUSBÓL FARAGOTT KIRÁLYFI – újra előadja a CSIIIKSZ≡RDA (hat koncert)

2014. február 21., írta: zsaszika


 

Milyen egy mese mesélő nélkül, milyen egy kórusmű zeneszerző nélkül, milyen egy szerelmi történet szavak nélkül? Lehet napfelkeltét festeni hangokkal? Hogy hangzik a víz dallama? Milyen sötét lehet egy dallamerdő? Minderre választ kap, aki eljön a Kórusból faragott királyfi című előadásra, ahol a CSIIIKSZ≡RDA kórus azt is megmutatja, hogy milyen az improvizáció hangszerek nélkül. Lesz királyfi, királylány, vándorút, éjszaka, nappal, sziklafal, akadályok, örömök, bánatok, varázslatok, és természetesen szerelem. Mese a javából, tisztán zenében.

koncert időpontok:
2014. március 7. 19.00 és 20.30
2014. március 8. 16.00 és 18.00
2014. március 9. 16.00 (gyerekbarát előadás) és 18.00

helyszín:
Iparművészeti Múzeum, 1091 Budapest, Üllői út 33-37.

A KONCERTEKRE A REGISZTRÁCIÓ KÖTELEZŐ az alábbi linken:
https://www.eventbrite.com/e/korusbol-faragott-kiralyfi-ujra-eloadja-a-csiiikszrda-registration-10640836027
A koncert ingyenes, adományt köszönettel elfogadunk (500-1000 forint).

A regisztrációnál a legördülő sávból válaszd ki, hogy melyik koncertre szeretnél jönni, és azt is add meg, hogy hány fő számára igényelsz jegyet. Ha több fővel regisztrálsz a regisztrációs listában a te neved alatt jelennek meg a plusz fők is. Ez a beléptetéskor fontos lehet.
Ha regisztráltál, de mégsem tudsz eljönni a koncertre, kérünk, írj nekünk és mondd le a foglalásodat.
Ha kell, kérdezz! csikszerda.kozonsegszervezes@gmail.com

A 2009-ben alakult, mára 110 aktív taggal éneklő kórus Tóth Árpád karnagy vezetésével vallja, hogy a 21. század elején ideje leszámolni a kórusénekléshez tapadó mintegy százéves megszokásokkal, érdemes újragondolni a közösen énekelve alkotás minden egyes mozzanatát. A CSIIIKSZ≡RDA a zene birodalmának új mezsgyéin halad, kreatívan improvizál, kipróbál szokatlan dolgokat – a visszajelzések alapján az eredmény katartikus és garantáltan megújítja a lelket.

KARÁCSONYI KONCERT! Hatszor is!

2013. november 30., írta: aandi

A CSIIIKSZ≡RDA idén sem hagyja cserben közönségét, egy igazi csemegével készül: a lutheránus zeneszerző Heinrich Schütz zenetörténeti ritkaságnak számító oratóriumát, a Máté és Lukács evangéliumok alapján összeállított Karácsonyi Történetet dolgozza fel. Csíkosan.

Csíkos karácsony a Néprajzi Múzeumban.

A szöveg a szerző szándékai szerint közérthető nyelven (jelen esetben tehát magyarul) szólal meg, a szólókat a korabeli gyakorlatnak megfelelően a kórustagok éneklik, olyan hangszerek kíséretével, melyek az együttes számára (az adott korban) elérhetők. A fordítás és a hangszerelés a CSIIIKSZ≡RDA közös, önkéntes munkájának eredménye, mint ahogy a hangzást megújító mozgás és a vizuális tartalom is.

A KONCERTEKRE A REGISZTRÁCIÓ (ide kattintva) KÖTELEZŐ!

Mindenkit várunk szeretettel! Csíkosan… ;)
A koncert ingyenes, azonban a kitett perselybe adományt elfogadunk (500-1000 forint).

(.pdf formátumban letölthető koncertmeghívó itt)
(facebook esemény itt)

A 2004-ben alakult, mára 110 aktív taggal éneklő kórus Tóth Árpád karnagy vezetésével vallja, hogy a 21. század elején ideje leszámolni a kórusénekléshez tapadó mintegy száz éves megszokásokkal, érdemes újragondolni a közösen énekelve alkotás minden egyes mozzanatát. A CSIIIKSZ≡RDA a zene birodalmának új mezsgyéin halad, kreatívan improvizál, kipróbál szokatlan dolgokat – a visszajelzések alapján az eredmény katartikus és garantáltan megújítja a lelket.

Mit jelent nekem a Csíkszerda?

2013. október 22., írta: sanyi

- frissen csatlakozott kórustagjaink mondták.

Néhány meghatározó élmény a próbákról:
 1.próba: Vicces, hogy itt még a folyosók is csíkosak, de hogy fogok én legközelebb idetalálni, bárhol képes vagyok eltévedni…
2.próba: Meghallottam a saját hangomat – bár néha még eltévedek.
3.próba: Meghallottam a többiek hangját – most már biztos, hogy nem fogok eltévedni.
…és tovább hallgatózom. /Marcsi/

…mikor elkezdődött a sötétben történő “bemelegítés”, már akkor tudtam, hogy jó helyen járok…
Pedig akkor még sejtésem sem volt a folytatásról. Arról, mikor a sötétség utáni hatalmas fényárban Árpi – vállalva minden nyilvánosságot és a látványból adód(hat)ó kritiká(ka)t – elkezdte sztendáp stílusú okítását.
És tetszik az, hogy mindenki “menő” lehet valamiben, és hogy mindennek és mindenkinek van “span”ja.
Kiváltképp tetszett a “kinekvoltazelmúltfélévbenszülinapjamertazkapcsokit” c. felhívás, mely során az érintettek – jelenlét esetén – ezt egy határozott felállással vagy karlendítéssel jelezték. Tetszett ez a burkolt lógásellenőrző “névsorolvasás”… /Rita/

Hogy az ember az ötvenedik születésnapjára megkapja, amire titokban áhítozott: hogy az Árpi az állami ünnep dacára mégis tart kóruspróbát. “Hálára sem tart igényt a sors.” /Márta/

Íratlan evangélium a Kultúrfürdőben

2013. szeptember 5., írta: sanyi

 

A Kultúrfürdő 2013-ban sem múlik el a Csíkszerda fellépése nélkül. Szeptember 6-án, az Öntödei Múzeumban elhangzik (tudomásunk szerint) leg-leg-legutoljára az Íratlan evangélium c. koncertünk – amit ezúttal két képgrafikus hallgató (MKE), Abu-Yousef Nóra és Sall Fanni videómunkája fog illusztrálni.

A belépés ugyan ingyenes de bizonytalan, mert előzetesen már túlregisztrált minket a kedves közönségünk. Azért próbálkozni lehet.

Íratlan Evangélium – 8 koncert!!!

2013. június 11., írta: melinda

Jön! Jön! Jön!

Egy kis ízelítő a koncertből (a korál):

Tóth Péter – Csíkszerda: kórusoratórium hetven hangra

Helyszín: Kaníziusz Szent Péter templom 1096 Budapest, Gát utca 2.

Regisztráció: http://iratlanevangelium.eventbrite.com/

Időpontok:
2013. június 14. péntek 19.00, 20.30
2013. június 15. szombat 19.00, 20.30
2013. június 16. vasárnap 16.00 (gyerekbarát előadás), 18.00
2013. június 19. szerda 19.00, 20.30

A koncertekre regisztrálva lehet csak bejutni a következő linken:
http://iratlanevangelium.eventbrite.com/

ÍRATLAN EVANGÉLIUM című előadásunk, mely először Szegeden hangzott el, Jézus életének, kereszthalálának és feltámadásának főbb pontjait jeleníti meg Tóth Péter részben korábbi, részben ehhez a darabhoz komponált műveinek, műrészleteinek felhasználásával, a Csíkszerdára annyira jellemző kreativitással.

Kórusok Éjszakája! Mi ott leszünk május 11-én!

2013. április 26., írta: aandi

A Halastó körein belül szervezzük a Kórusok Éjszakáját, melynek keretei közt 2013. május 11-én ének zendül az éjszakában, a budapesti Palotanegyed legmenőbb helyszínein. Természetesen a promó-videoklip is velünk készült, egy kórustagunk rendezésében… ;)

Az emberi énekhang elsöprő erejét Budapest szívének izgalmasabbnál izgalmasabb helyszínein tapasztalhatjuk meg: egy éjszakára kórusok koncerttermeivé válnak a közterek, udvarok, padlások és pincék. A Kórusok Éjszakáján 15-20 acappella együttes rövid és szokatlan zenei performanszának lehetünk szem- és fültanúi, megmutatva, hogy a kóruszenének üzenete van a 21. század embere számára is: www.korusokejszajaka.hu

Művészeti vezető: Dr. Tóth Árpád (ő ugyebár a karnagyunk)
Projektgazda: Szálka Zsuzsanna (ő az egyik szopránunk)
PR szupervájzör: Páva Rita (ő az egyik mezzonk)
és a HEKK tagjai (azaz altjaink, tenoraink és basszusaink…)

Alkotói dilemmák

2013. április 16., írta: Dana

Gyermeket kaptunk. Látni nem látom, csak érzékelem. Hallom, ahogy minden nap sír a szomszédban. És mindannyiszor elénekelem neki azt a dalt, ami engem is mindig megnyugtat, mert szívhez szól. Születni, újjászületni, új életet kezdeni – erről szól a tavasz. A mi áldott állapotosaink is új életeket hordanak a szíveik alatt. A lelkek, kik majd születni fognak, már itt vannak közöttünk. A próbákon körénk ülnek és – egyelőre némán – figyelik a világot. Lehet, hogy már életre szóló barátságot is kötöttek titokban egymással, amiről nekünk – már testbe szorultaknak – sejtelmünk sem lehet. Néha csak nyűg és teher a test. Gyenge és esendő. De ilyen örömben osztozni csak általa lehetséges. És őket már kicsi halakként fogadjuk. Lehet, hogy évek múltán Árpi bácsihoz fognak énekórára járni a Kisképzőbe, és szüleik kamaszkorukban a Spielhóznit és A szeretet művészetét fogják kezükbe adni útravalóul. Lehet, hogy engem is fognak olvasni és tanulnak tőlem szép szavakat. A sok kreatív behatás eredményeként lehet, hogy ők maguk is alkotókká válnak. Bár az alkotás magányos dolog. Azt hiszem, nem tesz jót a kapcsolatoknak. Mert mikor megszólal benned a hang, neked le kell jegyezned vagy örökre elvész. És ez bekövetkezik egy bizalmas beszélgetés közepén ugyanúgy, mint munka közben vagy a villamoson. És ekkor az alkotó dilemma elé kerül, hogy hagyja kihűlni a múzsa csókját vagy fojtsa a szót a másikba…? Mert az alkotáshoz csend kell és koncentráció. A figyelem kintről befelé fordul. Test, fény, miegymás megszűnik létezni. Tartod a tollat, serceg a papír. Csatorna vagy egy pillanatra. És alkotni jó. De nem csak ez az alkotás. Alkotás az is mikor megtalálod a tökéletes harmóniát pár hang között. Megszületik a mindent egybefűző ecsetvonás. Vagy kiszabod az utolsó darabot egy ruhához. Főzöl egy gyógyító húslevest a vasárnapi asztalra. Megmutatod a kisfiadnak, hogy működik a bicikli. Elmagyarázod, mitől dördül az ég. Vagy megtanítod a kislányodat, hogyan fésülködjön egyedül. Megmondod a testvéreknek, hogy bármelyik ujjamat vágom is el, ugyanúgy fáj. Igen, alkotni sokféleképpen és módon lehet. A legnagyobb alkotást mégis, úgy gondolom azok az emberek viszik véghez, akik a legnagyobb türelemmel és elfogadással viseltetnek irántunk. Mikor látják, hogy most zavartalanságra van szükségünk, szó nélkül visszahúzódnak, hogy amikor újra ráeszmélünk a világra magunk körül, ugyanúgy ott találjuk őket. Jobban átérzik ezt azok, akik maguk is alkotnak hasonló módon. De még jobban megértik mindezt azok, akik sok-sok éve gyakorolják már a szülői mesterséget rakoncátlan gyermekek mellett edződve. Bár nem vagyunk egyformák és a szerepek is váltakoznak. Mégis minden „néma” segítőnek köszönet és a legnagyobb tisztelet heroikus munkájukért minden alkotó nevében.

Csendháborító akvárium

2013. március 9., írta: Dana

Egy próba alatt kismilliószor fog el a kétely azt illetően, hogy jól csinálom-e azt, amit csinálok. Senki se szeret felsülni, és rossz hangot énekelni vagy nem a megfelelő időben, helyen. Olyan ez, mint mikor egy sötét folyosón, ahol alig lehet látni elédbe toppan egy dinamikus sziluett. Első pillantásra nem tudod eldönteni, hogy ellenség vagy jóbarát, akivel szemben állsz? Nem mindegy, hogy kardot vagy kezet rántasz elő. Aztán persze, ez is, az is a helyére kerül, a szív újra megindul, a levegő újra rezeg és a lego darabok is egyre inkább a helyükre kerülnek. Azért még sokszor fogok mellé ütni a zongorán, mire tökéletesen megtanulom a darabot, de hát pont erre vannak a próbák.

Egy átlagos élet átlagos napjaiban sokkal kevesebbszer szembesülünk ennyire közvetlenül a hiba mechanizmussal. Úgy értem, ha odakint hibázok, lehet úgy tudom időzíteni a „próbát”, hogy ne lássa senki; mondjuk akkor próbálom meg kettesével venni a lépcsőházban a lépcsőket, amikor senki más nem jár arra rajtam kívül. És ha egy forduló után bedől a terv, akkor se történt semmi, kiszuszogom magam, és tudom, hogy csak pár hét kérdése és emeletekben lesz mérhető a változás. De nem így van ez, ha nem vagy egyedül, mint például a kórusban. Ha elvétem a hangot, az a másik 51-nek is fáj, és miattam meg kell ismételni még egyszer az aktuális részt. Ha elkésem a próbáról, hiányzom a már bent ülő és éneklőknek. Arról nem is beszélve, hogy ha elhúzódik a próba, akkor lekésem a metrót. Vagy ha ezt mégse szeretném, akkor futhatok. Hát ki akar így kitolni magával…? Ugye, hogy senki. Mégis nagyon sokat tanulok magamról, a hibázásról, a jól végzett munka öröméről és a pontosságról a próbák által.

Hiszen szinte minden tevékenységünkben együtt dolgozunk más emberekkel. Csapatjátékos vagy vagy rocksztár, aki mellett senki másnak nincs helye a színpadon? Együtt tudsz dolgozni 4 másik emberrel? És te 51 másikkal? – kérdezhetnék vissza ilyenkor viccesen. Vajon mennyivel több empátiára, figyelemre és önuralomra, fegyelemre tanít minket a Kórus? Lemondásra, abban a heti 3 órában, plusz a „járulékos költségekben”, mint kiutazni a világ végére, azért belesandítani a kottákba még egyszer-kétszer szerdán kívül is, esetleg megpróbálni a kopogós szomszéd idegszálait megborzolni egy kis szombati csendháborítással…? Hiszen abban a sok időben tehetnénk, amit a több milliók tesznek, akik az akváriumon kívüli dimenziókban léteznek. Egyszer voltam akvárium-felelős. Sokat néztem a halakat ahogyan úszkáltak fel s alá. És sajnáltam őket, amiért meg vannak fosztva az édes szabadságtól és rá vannak utalva egy tőlük független hatalomra, ami az ételt osztja nekik. De most ha arra gondolok, hogy én vagyok a csík az akváriumban, hát bizony nagyot fordul a kép! Idebent jó és odakint a rossz. A táplálékunk maga a tevékenységünk, az éneklés, és így a flow-ban úszkálva miénk a világ is. Sok idő? Kevés. Túl kevés.

Fény az alagút végén

2013. március 2., írta: Dana

Hogy miért szeretek a Kórusba járni? Mert “…ha nem énekelnél elkezdene füstölni a füled és hólyagok nőnének a fejedre…”! Egyik kedves Csíktársam fogalmazta meg nagyon frappánsan a lényegét. :) És amikor ehhez képest azt mondják nekem, “Éneklés? Ááá, az csak olyan kis hobbi, nemde? ;) ”, akkor nehezen sem tudok egyet érteni. Az éneklés iszonyatos transzformáció. Mikor ott ülünk a sötétben 40-en és lélegzünk, senki sem marad csak önmaga. És ugyanaz sem, mint mikor átlépte a küszöböt. Lehet, hogy egyébként azt érzem, sokszor nálam hatalmasabbnak tűnő erők döntenek húsbavágó kérdésekben és nekem semmi beleszólásom sincs, de ott a többi 39-el együtt mi alakítjuk a levegőt, töltjük meg hangokkal és hozunk fényt a sötétségbe.

Ráadásul azért is szeretek a Kórusba járni, mert újra és újra kiderül, hogy olyan emberek vesznek körül, akikkel egy húron pendülünk. Sok közöttünk a művész (milyen meglepő :) ), de vannak pedagógusok, mérnökök, építészek és gazdasági vonalon mozgók is. De bármi legyen is a “végzettségünk” a pendülést nem erre értem. A múltkor is összegyűlt egy kisebb asztaltársaság és sok minden más mellett felmerült Gordon is. És bár ahányan ültünk az asztalnál annyiféle területet képviseltünk, mégis mindenki tudta és értette, hogy ez nem az új pasim neve, hanem a TET szerzője, és hogy az ő kommunikációs módszeréről van szó. És ez nagyon komolyan leteszi a garast az egész Kórus mellé, mert mi lehet jobb érzés annál, mint hogy értenek és megértenek és te viszont? :) Szóval Kedves Csíktársaim köszi, hogy vagytok és olyanok vagytok amilyenek! :-)

Apropó, a darab amivel készülünk elkezdett testet ölteni. Mármint számomra.  :-) Még túl korainak gondolom írni róla, csak ezért nem mondok most se többet. Elég legyen annyi, hogy az alkotás örömét is átsugározzuk majd belétek, meglátjátok! ;)