A Férfi magányában és legutóbbi kudarcától menekülve magára zárja vára kapuját. Kincseit és titkait vaskos ajtók rejtik a kíváncsi szemek, s talán még saját maga elől is. A Nő, aki elhagyja érte korábbi életét, új impulzusokat hoz: "Szél bejárjon, Nap besüssön!" – és még ha félelmetes is, amit eleinte lát, hajtja őt a szerelem, az újítás és megmentés vágya, a csakazértis. Ahogy nyílnak az ajtók, egyre több a fény, nő a szépség, és virágba borul a szerelem. De meddig lehet nyitogatni a másik titkainak sok díszes kapuját? Balázs Béla 1911-es műve, "A kékszakállú herceg vára" nem annyira az észak-francia partvidék középkor óta népszerű rémtörténetét boncolgatja az asszonygyilkos hódítóról, sokkal inkább festi le egy férfi-nő kapcsolat ívét, ami modern magányunk minden nehézséget magán viseli. Szövege ezúttal a Csíkszerdát ihlette megzenésítésre – a Vár egyes ajtóihoz asszociatívan válogattunk népek, korok különféle zenéiből, természetesen a kórusimprovizáció és a közösségi alkotás eszköztárával fűzve össze minden egyes gyöngyszemet.